2012. november 16., péntek

Működni látszik






















töretlen akarással tartok afelé
hogy ne kelljen semmitől se tartanom
tartani csak konkrétumoktól lehet
nem akarhatom a mindent
nem akarhatom a végső létező homályát
nem akarhatom a napsütést
mindez megadatik úgyis
cudar bizonyossággal
az akarat vajmi kevés bármihez
a hegy sem ment mohamedhez
és bármily meglepő
mohamed sem megy a hegyhez
lusták mindketten jól van így ahogy
ha csak nem az időzítésen múlik minden
és mohamed kivárja a kéregalatti
hegységformáló erőket
hullámlovasként bukik át a repedéseken
ahol pont olyan világokat talál mint az itteni
mély és sekély domború és homorú
álmodhat buckát melynek mélye van
képlékeny masszát amit a tudat pofoz
gyurmaként puhítva önmagát
a világméretű csoportterápián
egyszerűbb ez mint a réten hemperegve
néhány kilojoulenyi energiabefektetéssel
leszakítani egy közönséges margarétát –
erő ahhoz kell hogy át is nyújtsuk
valakinek aki nem akar akarni
sem végső létezőt sem rothadó szirmokat
csak az esetlen szervességet
amint heves tusák közben
zavartan felemészti önmagát
megriszálva a talajközeli léghajók
kioldódó ballasztjait
a hegyek akkor végre megremegnek
évmilliós adósság tüstént megadatik
az időbunker szűke
a sziklasírok szűke
a bárminek a szűke
mely nem szikla de nem is idő
nem margaréta de íze a réti harmaté
nem mohamed dohszaga és nem privát illatár
csak valami körkörösen szerves kábaság
ami híján van minden fennkölt elnevezésnek
amikor véletlenül szembetalálkozunk

kiszolgáltatottságunk tarthatatlan ábrázatával

                                    
[in: A Medve Lépesei, Parnasszus, 2001]





1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon ott van! - kialtok fel halkan.
    Tovabb olvasok, szegyellem magam.
    Belekapaszkodok a keresztembe.

    VálaszTörlés